Mintha csak egy megsárgult sci-fi regény lapjairól lépett volna elő: a San Francisco-i székhelyű EON csapata végrehajtotta a digitális nekromancia eddigi leglátványosabb mutatványát. Fogták egy gyümölcslégy teljes agytérképét, beleklónozták egy szimulált testbe, majd hátradőlve figyelték, ahogy az ízeltlábú mozogni kezd. Ez nem egy előre legyártott animáció, és nem is egy legyet utánzó gépi tanulási algoritmus; ez egy biológiai agy huzalozásának közvetlen emulációja. Az EON alapítója, Michael Andregg szerint a virtuális rovar „csípőből”, mindenféle finomhangolás nélkül hozta a 91%-os viselkedési pontosságot.
A teljes agyi emuláció korszaka úgy tűnik, nem egy világrengető bejelentéssel, hanem egy virtuális rovarláb rándulásával vette kezdetét. Évek óta hallgatjuk a futuristák mézesmadzagját a tudat „feltöltéséről”, de az EON kísérlete azt sugallja, hogy a technikai alapkövek nemcsak a helyükön vannak, de már működnek is – még ha egyelőre olyan léptékben is, ami nem fenyegeti a biológiai felsőbbrendűségünket.
A szellem a gépben
Hogyan sikerült ezt összehozni? A projekt a FlyWire nevű gigantikus kollaboráció vállán áll, amely kínos precizitással térképezte fel egy felnőtt gyümölcslégy teljes konnektomját – azaz neuronról neuronra, szinapszisról szinapszisra haladva rajzolták meg az agy kapcsolási rajzát. Ez a konnektom közel 140 000 neuront és több mint 50 millió kapcsolatot számlál; egy biológiai áramkörökből álló labirintus, amely ma már nyílt adatként bárki számára elérhető.
Az EON fogta ezt a steril térképet, és egy meglepően egyszerű neuronmodellt, az úgynevezett „leaky-integrate-and-fire” (LIF) modellt alkalmazta rá. A LIF a számításos neurotudomány klasszikusa: a neuron komplex biofizikáját néhány alapvető szabályra egyszerűsíti: összeadja a beérkező jeleket, idővel veszít a töltéséből, és ha elér egy küszöbértéket, kisül. Ezt a digitális agyat aztán összekötötték a NeuroMechFly-jal, egy hiperrealisztikus, fizikai szimulációban létező légytesttel, amely a MuJoCo fizikai motor alatt fut.
A dolog elképesztő része – ahogy Andregg is rámutat –, hogy ez a neurotudományi adatokból és szimulációs szoftverekből összetákolt „Rube Goldberg-szerkezet” tényleg működik. „Ez bebizonyította, hogy mennyi információt hordoz maga a struktúra, függetlenül a neuronmodelltől” – nyilatkozta. Ez hatalmas győzelem a konnektomika híveinek, hiszen azt sugallja, hogy a huzalozási rajz valóban az intelligencia kirakósának legfontosabb darabja.
Az öröklét apróbetűs része
Mielőtt mindenki rohanni kezdene digitalizálni a saját szürkeállományát, érdemes elolvasni a lábjegyzeteket is, mert azokból van bőven. Először is, az eredeti FlyWire szkennelés csak az agyra terjedt ki, a teljes idegrendszerre és testre nem. Ez azt jelenti, hogy az EON-nak tippelnie kellett, hogyan kössék össze az agy motoros kimeneteit a NeuroMechFly szimulált izmaival. Ez komoly korlát, amit a cég a jövőben az agy és a test együttes szkennelésével tervez orvosolni.
Másodszor, az egyszerű LIF neuronmodellnek van egy hatalmas hátulütője: hiányzik belőle a plaszticitás. Ez a digitális légy képtelen új hosszú távú emlékeket alkotni. Ő egy hurokba zárt kísértet, akinek a viselkedését teljes mértékben a biológiai múltjának megfagyott architektúrája diktálja. Reagálni tud, de tanulni nem. Andregg elismeri ezt, és a kínos etikai kérdéseket sem söpri le az asztalról. „Fogalmunk sincs, mit él át – senki sem tudja” – mondta. „De komolyan vesszük a lehetőséget, ezért azon dolgozunk, hogy ne csak egy tesztdobozban tartsuk, hanem gazdag környezetet biztosítsunk számára.”
Digitális legyektől a mesterséges intelligencia-istenekig?
Ez a gyümölcslégy csak az első zümmögés abban, amit az EON a jövő emulációs szimfóniájának lát. Andregg egy nagyszabású, hárompilléres jövőképet vázolt fel:
- Az agy megértése: Tökéletes modellek létrehozása a neurológiai betegségek kutatásához.
- Az intelligencia megfejtése: Az evolúció által „a történelem legdrágább tanítási folyamatában” létrehozott algoritmusok visszafejtése.
- Az emberiség feltöltése: Útmutatás egy olyan mesterséges szuperintelligenciához, amely alapvetően összhangban van az emberi értékekkel, egyszerűen azért, mert emberi.
Ez utolsó pont egyértelmű hadüzenet a mai AI-óriásoknak. Andregg a teljes agyi emulációt egyfajta demokratikus alternatívaként tálalja a titkos laboratóriumokban fejlesztett, „átláthatatlan AI-rendszerekkel” szemben. Az ígéret egy olyan nagy hűségű feltöltés, amely megőrzi az emlékeidet és a személyiségedet, de megszabadít a biológiai romlástól, lehetővé téve, hogy „a valós időnél gyorsabban” létezz, és tartsuk a lépést a tisztán mesterséges elmékkel.
Mit jelent ez a robotikának?
A robotika világa számára a tanulság nem a digitális halhatatlanságban, hanem a radikálisan új vezérlőrendszerekben rejlik. A robotikusok évtizedek óta küzdenek azzal, hogy lemásolják még a legegyszerűbb állatok folyékony, reaktív mozgását is. Ez a munka új utat mutat. Ahelyett, hogy felülről lefelé próbálnánk beprogramozni az intelligenciát, miért ne másolnánk le a tervrajzokat, amiket a természet már tökélyre fejlesztett?
Képzeljünk el egy autonóm drónt, amely egy sűrű erdőben egy rovar agilitásával navigál, mert a vezérlőrendszere egy rovaragy közvetlen emulációja. Vagy egy soklábú robotot, amely egy csótány ösztönös magabiztosságával mászik át a törmeléken. Ezen idegrendszerek emulálásával olyan algoritmusokat nyerhetünk ki a helyváltoztatáshoz és az akadályelkerüléshez, amelyek nagyságrendekkel hatékonyabbak és robusztusabbak, mint bármi, amit hagyományos gépi tanulással terveztünk.
Ez a digitális légy egy koncepciópróba. Bebizonyította, hogy a teljesen emulált agy és a fizikailag szimulált test közötti kör bezárható. A kihívás most már csak a skálázás. Az EON következő célpontja az egéragy – ami ugrást jelent a 140 000 neuronról nagyjából 70 millióra. Vakmerő vállalás. De ha sikerül, a biológia és a robotika közötti határvonal olyan módon kezd majd elmosódni, amit ma még elképzelni is alig tudunk. A szellem kiszabadult a gépből.
