Emlékeznek még a Xiaomi CyberOne-ra? Arra a robotra, amelyik pár évvel ezelőtt esetlen mozgással battyogott be a színpadra, átnyújtott egy szál virágot a vezérigazgatónak, és úgy általában véve úgy festett, mint aki bármelyik pillanatban képes hasra esni a saját tápkábelében. Akkoriban egy szórakoztató, bár kissé kétbalkezes első lépésnek tűnt a projekt – mi egyenesen úgy hivatkoztunk rá, mint Xiaomi CyberOne: A Tesla-verő robot szelleme . Úgy tűnik azonban, hogy amíg mi nem figyeltünk, a CyberOne beköltözött az edzőterembe, mert most egy teljesen újratervezett fizikummal és egy egészen elképesztő funkcióval tért vissza: a kezeivel, amik képesek izzadni.
Ez nem vicc. A Xiaomi egy hatalmas frissítés keretében mutatta be humanoidjának új bionikus kezét, amely a robotika egyik legnagyobb rákfenéjét, a túlmelegedést orvosolja. Egy „bionikus izzadságmirigyként” funkcionáló folyadékhűtő rendszer integrálásával a CyberOne mostantól órákon át képes megerőltető feladatokat végezni anélkül, hogy a nagy teljesítményű motorjai a hőhalál szélére sodródnának. Úgy fest, a robotizált munkaerő jövője nemcsak automatizált lesz, hanem egy kicsit… nyirkos is.
A tenyér, amelyik nem ismer lámpalázat, mégis izzad
A nagy teljesítményű, kompakt robotkezek megalkotásakor ugyanaz a probléma merül fel, mint minden csúcskategóriás kütyünél: a hőkezelés. Az emberi kéz ügyességéhez szükséges apró, nagy sűrűségű, 100 wattos motorok elképesztő mennyiségű, mintegy 30 wattnyi hőt termelnek. Ha ezeket egy tenyérnyi helyre zsúfoljuk össze, lényegében egy méregdrága zsebmelegítőt kapunk, amelynek a teljesítménye percek alatt drasztikusan visszaesik.
A Xiaomi megoldása egyszerre zseniális és természet ihlette. A kéz szerkezetébe közvetlenül 3D-nyomtatott fém folyadékhűtő csatornákat ágyaztak be. Ez a rendszer percenként 0,5 ml vizet párologtat el, ami folyamatos, 10 wattos aktív hűtést biztosít. Ez egy elegáns mérnöki bravúr, amely megakadályozza a „thermal throttling”-ot, vagyis a túlmelegedés miatti lassulást az olyan nagy igénybevételű, többórás műszakok során, amilyeneket egy gyárpadlón elvárnánk. Amíg a laptopja a ventilátorával visít a terhelés alatt, a CyberOne csendben kiizzadja magából a feszültséget.
Több, mint egy látványos trükk
Ez az „izzasztó” megoldás számos más radikális fejlesztést is lehetővé tett. A teljes kezet 60%-kal sikerült lekicsinyíteni, így elérték a tökéletes 1:1-es méretarányt egy 1,73 méter magas férfi kezéhez képest. Ez kritikus lépés a szimulációból a valóságba történő (sim-to-real) adatátvitel egyszerűsítéséhez. De a robotkéz nemcsak kisebb lett, hanem okosabb és strapabíróbb is.
Az új konfiguráció 83%-kal több aktív szabadságfokkal (DOF) büszkélkedhet, ami már kísértetiesen közelíti a biológiai emberi kéz 22–27-es értékét. És ez nem csak a show kedvéért van: a hardvert úgy tesztelték, hogy több mint 150 000 fogási ciklust bírjon ki, ami messze túlszárnyalja a sok ínmeghajtású konstrukciónál tapasztalt 10 000 ciklusos kritikus pontot. Ez már ipari szintű megbízhatóság, nem pedig egy laboratóriumi prototípus.
A puding próbája pedig, mint tudjuk, az evés – vagy jelen esetben az autóalkatrészek. Az autóipari összeszerelési tesztek során a CyberOne 90,2%-os sikerrel rögzítette az anyacsavarokat egy szűk, 76 másodperces ciklusidőn belül, és ezt a teljesítményt több mint három órán keresztül képes volt tartani.
Robot érző tenyérrel (és nyílt forráskódú aggyal)
Hogy ez a rengeteg vas valóban hasznos is legyen, a Xiaomi 8200 négyzetmilliméternyi taktilis szenzorral borította be a tenyeret. Ez a teljes felületű visszacsatolás lehetővé teszi a robot számára, hogy „érezze” a feladatot, ami létfontosságú, amikor a saját karja vagy más tárgyak kitakarják a látóterét. Ez a különbség aközött, hogy valaki a sötétben kotorászik a kulcsai után, vagy magabiztosan, tapintás alapján találja meg a megfelelőt.
Egy olyan lépéssel, amely a teljes robotikai közösség tapsát megérdemli, a Xiaomi a „titkos recept” egy részét is közszemlére tette. A vállalat nyílt forráskódúvá tette a TacRefineNet keretrendszert, amely a tapintásalapú szimuláció-valóság transzfert segíti, valamint megosztott 61 órányi nyers adatot, amit taktilis kesztyűkkel gyűjtöttek össze. A projektet itt találják: TacRefineNet a GitHubon.
A fejlett, megbízható hardver és a szoftverfejlesztés iránti nyitott hozzáállás azt sugallja, hogy a Xiaomi már nem csak játszadozik. A suta, virágosztogató robot a múlté, helyét egy valódi munkára tervezett gép vette át. A teljes tenyeres érzékelés és az aktív folyadékhűtés lehet az a hiányzó láncszem, amely végre kilöki a humanoidokat a laboratóriumból a 24 órás ipari műszakok világába. Az izzadó, érző és fáradhatatlan robotmunkások kora kellemetlenül közel van.
