Ahol a jövő még a sci-fit is túlszárnyalja, ott a japán kisbolthálózatok, mint a FamilyMart és a Lawson, polcfeltöltő robotokkal veszik fel a harcot az ország munkaerőhiányával. De ezek nem azok a teljesen autonóm segítők, akiket elképzeltél. A titkos összetevő egy emberi pilóta, aki több ezer kilométerről, a Fülöp-szigetekről irányítja a gépet. A globalizált munkaerőnek ezt a lenyűgöző bravúrját a tokiói székhelyű Telexistence Inc. startup rendezte meg, amely több száz TX SCARA robotját állította szolgálatba az üdítőpultok feltöltésének unalmas feladatára.
Az elrendezés az automatizálás és a kiszervezés lenyűgöző ötvözete. Bár a robotok “Gordon” nevű mesterséges intelligenciája az idő nagy részében elvégzi a munkát, még nem érett meg a főműsoridőre, az esetek mintegy 4%-ában hibázik. Amikor egy robot elejt egy dobozt vagy összezavarodik, egy emberi operátor a manilai partnercégtől, az Astro Robotics-tól, felvesz egy VR-headsetet, és átveszi az irányítást a probléma megoldásához. Ezek a pilóták, akik havi 250-315 dollár körüli, helyi call centeres fizetésnek megfelelő összeget keresnek, egyszerre akár 50 robotot is felügyelhetnek, költséghatékony megoldást kínálva Japán drága és zsugorodó munkaerőpiacára.
Ez nem csupán egy szokatlan megoldás egy helyi problémára; ez egy újfajta munkamodell, amely elmossa a földrajzi és gazdasági határokat. A Fülöp-szigeteki operátorok minden manuális beavatkozását aprólékosan naplózzák, és az adatokat visszatáplálják az AI fejlesztésébe, amelynek célja, hogy egy napon feleslegessé tegye a felügyeletüket. Így, miközben a mai logisztikai problémákat oldják meg, aktívan képzik jövőbeli robot helyetteseiket. Ez az élet körforgása, csak épp jóval több késleltetéssel és VR-okozta kibertengeribetegséggel.
Miért fontos ez?
Ez a modell jelentős fejlődést jelent a munkaerő-dinamikában, túlmutatva az egyszerű automatizáláson (ember géppel való helyettesítése), és az “automatizáció-alapú kiszervezés” felé mozdul el. Lehetővé teszi a magas bérű országok cégeinek, hogy megkerüljék mind a helyi munkaerőköltségeket, mind a politikailag érzékeny bevándorlási vitákat azáltal, hogy fizikai feladatokat “felhőből kiszerveznek” alacsonyabb bérű országokba. Miközben ez tech-központú munkahelyeket teremt olyan helyeken, mint a Fülöp-szigetek, egy olyan paradigmát is létrehoz, ahol a dolgozókat azért alkalmazzák, hogy tökéletesítsék azokat a rendszereket, amelyek végső soron a saját munkájukat hivatottak megszüntetni, komplex etikai kérdéseket vetve fel a globális munka jövőjével kapcsolatban.
