Egy olyan forgatókönyvben, ami gyanúsan emlékeztet egy sci-fi eposz kegyetlen stressztesztjére, a GENISOMAI alapos próbára tette négylábú robotját a Daqing olajmező kiképzőbázisának kíméletlen, -20°C-os hidegében. A cél nem csupán az volt, hogy kiderüljön, bírja-e a fagyot, hanem az is, hogy kulcsfontosságú olajmező-biztonsági gyakorlatokat hajtson végre, szűk helyeken és áruló terepen navigálva, ahol az emberi elsősegélynyújtók kétszer is meggondolnák, belépjenek-e. Ez már kevésbé szól az “ember-robot szinergiáról”, sokkal inkább arról, hogy a gépet küldjük el elvégezni azokat a feladatokat, amiket az ember bölcsen messze elkerülne.
A bevetésre felvértezve a robot egy kétfényű gimbalt és egy sor gázérzékelőt hordoz, lehetővé téve, hogy másodpercek alatt kiszagolja a mérgező szivárgásokat és azonosítsa a forró pontokat. Nagy felbontású felvételeket továbbít vissza a parancsnoki központba, így az operátorok tiszta képet kapnak a katasztrófaövezetről anélkül, hogy egyetlen emberi életet is kockáztatnának. És a hab a tortán: gyorscsatlakozós tűzoltócsöve lehetővé teszi a precíziós tűzoltást, gyakorlatilag egy rendkívül mobilis, távirányítású tűzcsappá változtatva a fém kutyát.
Miért fontos ez?
Ez nem egy újabb robotkutya, aki csak úgy lazán megtanult egy új trükköt. Fejlett négylábú robotok bevetése olyan veszélyes környezetekben, mint az olajmezők, kulcsfontosságú lépést jelent a kockázatcsökkentésben az energiaszektor számára. Ezek a gépek feláldozható élcsapatként funkcionálnak, instabil vagy mérgező területekre hatolva, hogy valós idejű helyzetfelismerést biztosítsanak, mielőtt emberi csapatokat küldenének be. A kezdeti felderítés és még az előzetes tűzoltás elvégzésével ezek a strapabíró robotok drasztikusan csökkenthetik a reagálási időt, és ami még fontosabb, mérsékelhetik az emberi életre leselkedő elfogadhatatlan kockázatot a világ egyik legveszélyesebb szakmájában.
