Fülöp-szigeteki távsegítséggel gurulnak a Waymo robotaxijai

Az „önvezetés” fogalma ma egy váratlan gellert kapott: a Waymo biztonsági főnöke, Dr. Mauricio Peña egy amerikai szenátusi meghallgatáson elismerte, hogy a cég távoli, Fülöp-szigeteki operátorokat is bevet, hogy segítsenek az autóknak eligazodni az amerikai utakon. Amikor egy Waymo robotaxi belezavarodik egy-egy „húzósabb forgalmi szituációba”, egyszerűen forródróton kérhet tanácsot egy több ezer kilométerre lévő hús-vér embertől.

Peña igyekezett tisztázni a helyzetet: ezek a „flottatámogató ügynökök” nem konkrétan vezetik az autókat, csupán iránymutatást adnak extra bemeneti adatként. Azonban az őszinte vallomás azonnal kiverte a biztosítékot a törvényhozóknál. Ed Markey szenátor például kiberbiztonsági résektől, adatátviteli késleltetéstől (latency) és a „transzatlanti anyósülés-sofőrök” biztonsági kockázataitól tart. Peña arra a kérdésre nem tudott pontos választ adni, hogy jelenleg hány operátor dolgozik külföldön és hányan az Egyesült Államokban.

Ugyanezen a meghallgatáson a Tesla, Inc. egy gyökeresen eltérő biztonsági filozófiát vázolt fel. Lars Moravy, a Tesla járműmérnöki alelnöke határozottan kijelentette, hogy náluk az autó alapvető irányítási rendszerei egy fizikailag és digitálisan is elkülönített rétegben futnak, amelyhez „kívülről nem lehet hozzáférni”. Állítása szerint a firmware-frissítésekhez két ember kriptográfiai jóváhagyása szükséges, és eddig még senkinek sem sikerült távolról átvennie az irányítást egy Tesla felett.

Miért fontos ez?

Ez a meghallgatás éles kontrasztba állította a teljes önvezetéshez vezető két ellentétes utat. A Waymo „human-in-the-loop” (ember a körben) megközelítése egy globális, távoli munkaerőre támaszkodik, ami segít kezelni a váratlan peremeseteket (edge cases) és skálázni a szolgáltatást. Ugyanakkor kinyitja Pandóra szelencéjét is: kérdéseket vet fel a biztonságról és magáról az autonómia lényegéről. Egy olyan rendszer, amelynek egy 13 000 kilométerre lévő diszpécser jelenti a mentőövet, kevésbé tűnik önvezető autónak, mint inkább a világ legkifinomultabb távirányítós játékának.

Ezzel szemben a Tesla egy zárt, „digitális erőd” rendszerre fogad. Ez az architektúra a biztonságot helyezi előtérbe azáltal, hogy légmentesen elszigeteli a kritikus vezetési funkciókat, ám ez azt is jelenti, hogy a fedélzeti MI-nek gyakorlatilag minden problémát saját magának kell megoldania. Míg a Tesla szerint ez teszi a járműveit kívülről feltörhetetlenné, óriási nyomást helyez a szoftver képességeire. Az iparág most lélegzetvisszafojtva figyeli, melyik filozófia győzedelmeskedik: a globálisan hálózatba kötött asszisztens vagy az elszigetelt, magabiztos gép.