Ha katonai drónokra gondolunk, általában egzotikus kompozit anyagok és méregdrága lopakodó bevonatok ugranak be. Valószínűleg senkinek sem a gumiszalaggal összefogott, viaszolt kartonpapír jut eszébe. Pedig az ausztrál SYPAQ Systems épp azt bizonyítja, hogy a harctéri hatékonyság akár egy lapraszerelt dobozból is előbújhat. A cég gőzerővel szállítja Corvo Precision Payload Delivery System (PPDS) drónjait Ukrajnába, ahol az utánpótlástól a felderítésen át – a hírek szerint – egészen a kamikaze-bevetésekig mindenre használják őket. A legdurvább adat? Az ára: darabonként nagyjából 3500 dollár (kb. 1,3 millió forint).
A Corvo PPDS lényegében egy katonai fokozatú IKEA-projekt. Készletben érkezik, a váza pedig viaszolt habkartonból készül, így egyszerre könnyű és vízálló. Hatótávolsága eléri a 120 kilométert, 60 km/h-s utazósebesség mellett pedig 3 kilogrammnyi (végszükség esetén akár 5 kg) terhet bír el. Míg az avionika és a motor többször használatos, maga a váz teljesen eldobható.
A drón váratlan sikere a nagyközönség fantáziáját is megmozgatta, bár a közösségi médiában keringő, vírusként terjedő posztok néha keverik a szezont a fazonnal. A sokszor idézett 120 km/h-s sebesség és az ötperces összeszerelési idő valójában egy másik kartondrónhoz, a japán AirKamuy Inc. által fejlesztett AirKamuy 150-hez tartozik. Ez a cég egyébként azzal a hűvösen profi mottóval operál, miszerint technológiájukkal „minden kartondobozgyár… fegyvertárrá alakítható”.
Miért fontos ez?
Ez nem csak egy ügyes mérnöki trükk; ez egy kőkemény paradigmaváltás a haditechnikában és a katonai doktrínákban. A Corvo PPDS az úgynevezett „feláldozható” (attritable) rendszerek iskolapéldája: olyan eszköz, amely elég olcsó ahhoz, hogy elvesztése ne okozzon komoly anyagi vagy stratégiai érvágást. Ha egy drón kevesebbe kerül, mint egy csúcskategóriás laptop, a parancsnokok olyan kockázatokat is bevállalhatnak, amik egy többmillió dolláros platform esetében elképzelhetetlenek lennének.
Az eldobható, alacsony költségvetésű légi rendszerek trendje globálisan is egyre nagyobb lendületet kap. Az amerikai hadsereg például kifejlesztette az Attritable Battlefield Enabler (ABE 1.01) nevű, 3D-nyomtatott harci drónt, amelynek sorozatgyártási költsége mindössze 740 dollár. Legyen szó egy dobozgyárban hajtogatott kartonról vagy a frontvonal mellett kinyomtatott vázról, az üzenet egyértelmű: a taktikai légierő jövője olcsóbb, elérhetőbb és sokkal inkább fogyóeszköz lesz, mint valaha.
