Northwestern: Az AI-robotok, amik nem hajlandóak meghalni

A Northwestern Egyetem mérnökei szabadjára engedték a robotok egy új fajtáját, amelynek úgy tűnik, egyetlen programozott parancsa van: nem szabad meghalni. Ezek a bizarr, pálcikaszerű „lábas metamachinák” az első olyan robotok, amelyek teljes egészében egy számítógép belsejében, evolúciós úton jöttek létre, mielőtt egyáltalán betették volna a lábukat a való világba. És ha egyszer kikerülnek a terepre, olyan sérülésekből is képesek felállni – például egy lábamputációból –, ami minden más „vadon élő” robot számára a biztos véget jelentené. Ők viszont egyszerűen menetelnek tovább.

A folyamat, amit a kutatást vezető Sam Kriegman csak „azonnali evolúciónak” nevez, legalább annyira hátborzongató, mint amennyire zseniális. Egy AI-algoritmus a nulláról tervezi meg a robotokat egy számítógépes szimulációban, ahol az egyetlen cél a helyváltoztatás. A mesterséges intelligencia olyan terveket ont magából, amilyeneket emberi agy valószínűleg soha nem talált volna ki. Amint megszületik a sikeres tervrajz, a Lego-szerű modulokat pillanatok alatt összeszerelik, a gép pedig szó szerint rögtön a mélyvízbe kerül, és már szalad is.

Video thumbnail

Ami igazán elképesztő, az az egyszerűségük és a szívósságuk. Ezeknek a gépeknek nincs szemük, fülük, de még külső szenzoraik sem. Minden egyes modul egy önálló robot saját motorral, akkumulátorral és számítógéppel, és mindössze egyetlen csukló körül képesek elfordulni. Mégis rendelkeznek egyfajta veleszületett „atlétikai intelligenciával”. Ösztönösen tudják, ha felborították őket, vagy ha egy darabjukat levágták, és azonnal módosítják a mozgásukat, hogy folytathassák könyörtelen előrenyomulásukat. Sőt, az amputált láb még önmagában is képes tovább gurulni.

Miért fontos ez?

Szögezzük le: nem mostanában fogják ezek a szerkezetek házhoz hozni a pizzánkat. A kutatók őszintén elismerik, hogy egyelőre „nem használhatóak” a mindennapokban. De ez a projekt nem is az azonnali alkalmazásról szól; ez egy hatalmas mérföldkő a valóban robusztus gépek megalkotása felé. A legtöbb modern robot ugyanis rendkívül sérülékeny: egyetlen törött láb egy több millió dolláros gépet is azonnal ócskavassá tehet. Ezek a metamachinák viszont utat mutatnak az olyan robotok felé, amelyek emberi beavatkozás nélkül is képesek túlélni és alkalmazkodni a kiszámíthatatlan, valódi környezethez. A modularitás és az AI-vezérelt tervezés ötvözésével ez a kutatás megnyithatja az utat a strapabíró mentőrobotok vagy az űrkutatás új generációja előtt, sőt, még az evolúcióbiológia alapvető kérdéseire is választ adhat.