A Xiaomi végre fellebbentette a fátylat arról, hogyan is boldogulnak a humanoid robotjai a pekingi elektromosautó-gyárban. Az eredmény? Egy kijózanító, de rendkívül izgalmas valóságellenőrzés. Egy háromórás, teljesen autonóm teszt során a robotok 90,2%-os sikerrel szerelték be az önmetsző anyákat az öntött alkatrészekbe. Ez elsőre remekül hangzik – egészen addig, amíg rá nem nézünk a stopperre: egyetlen ilyen művelet 76 másodpercig tartott.
Csak hogy kontextusba helyezzük: a Xiaomi szuperautomatizált gyára úgy van kalibrálva, hogy csúcsra járatva 76 másodpercenként gördüljön le egy komplett SU7 a szalagról. Vagyis a robotnak egyetlen részfeladatra ment el pontosan annyi ideje, amennyi alatt az egész üzemnek végeznie kellene egy autóval. Ez a mutató egyelőre alaposan lehűti a kedélyeket a „robotok elveszik a munkánkat” narratíva körül – legalábbis egyelőre. A cég persze nem kispályázik a technológiával: a térlátásért a Xiaomi-Robotics-0 nevű vizuális-nyelvi modell felel, a precíz illesztéseket pedig a TacRefineNet nevű taktilis visszacsatolási rendszer segíti, hogy a robot az ujjbegyeivel is „érezze” a munkát.
Miért fontos ez?
Itt nem a kudarcról van szó, hanem egy kőkemény, őszinte alapvonal kijelöléséről. Azzal, hogy a Xiaomi a saját gyárában „fogyasztja saját főztjét” (dogfooding), olyan valós adatokhoz jut, amilyeneket semmilyen szimuláció nem képes produkálni. Ugyanezt a stratégiát követi a Tesla az Optimusszal és a Hyundai a Boston Dynamics segítségével: a gyárat tekintik az ultimate kiképzőpályának.
A 90,2%-os sikerarány egy erős négyes alá a robot első nagy vizsgáján, ami bizonyítja, hogy a technológia életképes. Ugyanakkor rávilágít a tátongó szakadékra is: egy látványos demó és a 99,9% feletti megbízhatóságot és emberfeletti sebességet követelő ipari termelés között ég és föld a különbség. Lei Jun vezérigazgató öt éven belül ígéri a nagyüzemi bevetést. Ahhoz viszont, hogy tartsák a gyár könyörtelen tempóját, ezeknek a robot-gyakornokoknak még alaposan fel kell kötniük a nadrágot.
