Úgy tűnik, az Airbusnál végleg betelt a pohár a modern légvédelem egészen abszurd gazdasági matekját látva. Jelenleg ugyanis ott tartunk, hogy többmillió dolláros rakétákkal lövöldözünk olyan drónokra, amik kevesebbe kerülnek, mint egy lelakott használt autó. A repülőgépgyártó óriás most bemutatta a saját válaszát: egy többször felhasználható vadászdrónt, amely apró, filléres rakétákkal operál. A keresztségben Bird of Prey (Ragadozó madár) nevet kapott rendszer egy németországi tesztrepülés során már le is vadászta első légi célpontját.
A bejelentés Boris Alexander Beissnertől, az Airbus Defence and Space részlegvezetőjétől érkezett egy X-poszt formájában. Beissner kiemelte, hogy a projekt a startpisztoly eldördülésétől az első sikeres elfogásig mindössze kilenc hónap alatt jutott el, ami az iparágban villámgyors tempónak számít. A Bird of Prey alapját egy módosított Do-DT25 céldrón adja: a 160 kilós, 2,5 méteres szárnyfesztávolságú platformot eredetileg arra tervezték, hogy rakéták vadásszanak rá, most viszont megfordult a kocka, és ő lett a vadász.
A teszt során a drón teljesen autonóm módon cserkészett be és semmisített meg egy kamikaze céldrónt egy „Frankenburg Mk1” rakétával. Ezeket az ultrakönnyű elfogórakétákat a partnercég, a Frankenburg Technologies fejlesztette: súlyuk nem éri el a 2 kilogrammot, hosszuk pedig mindössze 65 centiméter. A prototípus négy ilyen rakétát hordozott, de a sorozatgyártott verziót már nyolc indítóval tervezik. A „tűzd és felejtsd el” (fire-and-forget) rendszerű rakéták hatótávolsága nagyjából 1,5 kilométer, és repeszfelhővel iktatják ki a fenyegetést.
Miért akkora szám ez?
A drónhadviselés jelenlegi költséghatékonysági mutatói egyszerűen fenntarthatatlanok. Egy 4 millió dolláros (kb. 1,5 milliárd forintos) Patriot rakétát kilőni egy 20 ezer dolláros drónra nem stratégia, hanem egyenes út a kiürült kasszához és a kimerült készletekhez. A Bird of Prey rendszer célja, hogy teljesen megfordítsa ezt a felállást. Egy újrahasználható, viszonylag olcsó drónnal és tömeggyártható mini-rakétákkal végre skálázható védelmet kaphatunk a drónrajok ellen. Ez már nem olyan, mintha pörölykalapáccsal akarnánk legyet fogni; inkább olyan, mintha egy idomított sólymot küldenénk a betolakodóra – hatékonyan, gazdaságosan és újra meg újra. Az Airbus és a Frankenburg 2026-ig folytatja a teszteket, hogy a rendszer mielőbb bevethető állapotba kerüljön.