Az MIT Media Lab kutatói olyan új generációs mesterséges izomrostokat fejlesztettek ki, amelyek mellett a hagyományos villanymotorok csupán esetlen, őskori relikviáknak tűnnek. Ozgun Kilic Afsar, a kutatás vezetője egy friss interjúban rántotta le a leplet az „elektrofluidikus izomrostok” titkáról: egy alig 16 grammos köteg képes volt felemelni egy 4 kilogrammos súlyt – ez a saját tömegének több mint 250-szerese. A Science Robotics folyóiratban publikált áttörés végleg nyugdíjba küldheti a bumfordi motorokat, a zajos kompresszorokat és a külső szivattyúkat, hiszen a teljes rendszert egyetlen csendes, önálló, fogpiszkálónál alig vastagabb szálba sűrítették bele.
A robotika évtizedek óta a „titánok”, vagyis az elektromágneses motorok fogságában vergődik. Bár ezek az egységek rendkívül erősek, egyben sérülékeny, kritikus hibaforrást is jelentenek. Ahogy Afsar fogalmaz, ha egy motor vagy egy fogaskerék-áttétel megadja magát, a robot egész ízülete megbénul. Ezzel szemben az új rostok a biológiai izmok hierarchikus és elosztott felépítését utánozzák. Pontosan úgy működnek, mint a bicepszünk: ha néhány szál elszakad, a rendszer nem omlik össze látványosan, hanem csak fokozatosan veszít a teljesítményéből, „méltósággal öregszik”. A titkos összetevő a rostokba integrált miniatűr elektrohidrodinamikai (EHD) szivattyúkban rejlik, amelyek mozgó alkatrészek nélkül, pusztán elektromos mező segítségével mozgatják a folyadékot és generálnak nyomást.
Korábban már beszámoltunk ennek a lenyűgöző technológiának az első bejelentéséről, kiemelve, hogy tartós, sőt akár mosógépben is mosható robottextilek születhetnek belőle. Az előzményeket itt olvashatod el: Ez a mosható műizom saját súlya kétszázszorosát is elbírja . Az Afsarral készült interjú azonban sokkal mélyebbre ás a mechanika és azon filozófia mögé, amely a merev, ízület-alapú mozgástól való elszakadást hirdeti. A teljes tanulmány a Science Robotics oldalán érhető el.
Miért sorsfordító ez?
Ez nem csupán arról szól, hogy erősebb és halkabb robotokat építsünk; ez a fejlesztés alapjaiban írja át a tervezési elveket. Ahelyett, hogy építenénk egy merev vázat, amire aztán megpróbálunk valahogy rácsavarozni néhány nehézkes motort, a mérnökök mostantól közvetlenül a robot szerkezetébe szőhetik bele az erőt és a mozgást. Ez megnyitja az utat a valóban lágy, rugalmas gépek előtt, amelyek sokkal biztonságosabbak az emberi interakció során, nem is beszélve a következő generációs protézisekről és a hordható exoskeletonokról. Képzeljük csak el, mi történik, ha ezt kombináljuk más futurisztikus gyártási technológiákkal – például azokkal, amelyeken az Allonics dolgozik a komplex robottestek szövéséhez: Az Allonic 7,2 millió dolláros fogadása: robotestek szövése . Olyan jövő előtt állunk, ahol a robot teste és izomzata egy és ugyanaz: egy ellenálló, néma és zavarba ejtően élethű architektúra.