Ipari ambíciók és geopolitikai sakkjátszma elegye: Szerbia hivatalosan is megnyitotta azt a létesítményt, amelyet a kormány Európa első, humanoid robotokat sorozatgyártó gyáraként harangozott be. A szabácsi (Šabac) üzem a kínai autóalkatrész-óriás, a Minth Group és a dinamikusan terjeszkedő robotikai startup, az AGIBOT stratégiai partnerségéből született. A távlati cél nem kevesebb, mint évi 20 000 humanoid robot és robotkutya kigördítése a gyártósorról.
A projekt egy 20 millió eurós beruházással rajtol el Szabácson, de ez csak az előjáték: Ingyijában (Inđija) már egy nagyságrendekkel komolyabb, 200 millió eurós Robotikai Ipari Parkot terveznek. Aleksandar Vučić szerb elnök, aki a helyszínen személyesen nézte végig, ahogy egy robot ruhát hajtogat és kínai kalligráfiát gyakorol, elmondta: az első szakaszban évi 5000 egység összeszerelése a cél. Az AGIBOT modelljei pedig messze nem játékszerek: az A2-es humanoid széria tagjai 175 centiméter magasak, 7 km/órás sebességgel képesek gyalogolni, a „fejükben” pedig egy 200 TOPS teljesítményű mesterséges intelligencia (AI) számítási egység dübörög.
A gyárnyitó ünnepség azonban tartogatott egy meglehetősen váratlan bejelentést is Vučić elnök részéről. Elárulta, hogy Szerbia nemcsak vásárolt a négylábú „robokutyákból”, hanem már a katonai tesztelésük is zajlik, és 15 napon belül látványos bemutatót ígért. „Nemcsak sétálni fogják látni őket, hanem azt is, ahogy fegyvereket használnak – méghozzá komoly fegyvereket” – jelentette ki az elnök, egyértelmű jelzést küldve az új technológia kettős felhasználású potenciáljáról. Mindez alig néhány héttel azután történt, hogy az Egyesült Államok nemzetbiztonsági kockázatokra hivatkozva betiltotta a hasonló kínai technológiák importját.
Miért van ennek jelentősége?
Ez a gyár több egy egyszerű összeszerelő üzemnél: ez egy többfrontos stratégiai húzás. Szerbia számára – mint uniós tagjelölt ország – ez egy hatalmas ugrás a high-tech iparágak felé, amit a Pekinggel ápolt mély gazdasági kapcsolatok fűtenek. Belgrád ezzel Kína európai hídfőállásává válhat a robotikában, lehetővé téve, hogy a kínai termékek a „Made in Serbia” címke alatt kerüljék ki az esetleges jövőbeni védővámokat. A globális robotikai piac számára pedig azt üzeni: a laboratóriumi prototípusok kora lejárt, beköszöntött a valódi tömegtermelés. Míg számos nyugati cég még mindig az emelt szintű kutatás-fejlesztési fázisban toporog, ez a szerbiai létesítmény – az AGIBOT kínai tapasztalataira építve – komoly előnyre tehet szert a robotizált munkaerőért folyó versenyben. A fegyverkezési szándék nyílt említése után azonban borítékolható, hogy Brüsszel és Washington árgus szemekkel figyeli majd a balkáni robot-központ minden rezdülését.