A hagyományos 3D nyomtatás eddig nagyjából úgy működött, mint egy torony palacsinta: vízszintes rétegeket pakoltunk egymásra, ami szerkezetileg pont annyira stabil, mint amennyire azt a reggelizőasztalnál megszoktuk. A Manchesteri Egyetem kutatói azonban úgy döntöttek, ideje szakítani a síkban gondolkodással. Egy neurális hálózat segítségével megtanítottak egy ABB robotkart arra, hogy ne csak rétegeljen, hanem komplex, íves pályák mentén nyomtasson. A végeredmény? Jóval strapabíróbb alkatrészek, nulla felesleges hulladék az alátámasztások elhagyásával, és eggyel kevesebb okunk maradt arra, hogy a reggelinkre mérnöki etalonként tekintsünk.
